A Tokiwashinobu kusamono ültetések borzasztó hálás “plantingekké” tudnak válni. Ha jól választjuk meg azt a kevés talajt, amivel ezek anövények beérik egy-két évre, nem csak, hogy nem sok gondunk lesz a növénnyel, de folyamatos látványos fejlődéssel is megörvendeztetnek bennünket. Idővel az un. nyúllábak is erőteljes fejlődésnek indulnak és a kusamonohoz használt kerámiát, kusamono tálat is elkezdik körbenőni. A Tokiwashinobu, ismertebb nevén Davallia nem csak a páfrányokhoz méltó agresszív fejlődése miatt tartható könnyen. Talajra különösebben nem válogatós – bár az enyhén savanyú közegre intenzívebben reagál. Enyhén szárazságtűrő, ami azt jelenti, hogy a nyári kánikulákban sem omlik össze. Tűző napnak ugyan nem érdemes kitenni, de a sok fényt jól viseli, nem csak árnyékban tartható.
A Tokiwashinobu kusamonókat télen érdemes teljesen visszavágni, megfosztani múlt nyáron indult hajtásaitól, leveleitől. Ekkor nem csak láthatóvá válik “nyúl láb, vagy pókláb szerkezetük”, de újra láthatjuk a kerámiát is amibe ültettük. A Tokiwashinobu ugyanis roppant dús növekedésével – helyes tartás mellett – nyár közepére egy átláthatatlan páfrány káosszá válik, amit leginkább a kabudachi bonsai stílussal lehetne parafrázisba állítani.
