Ha van nagyszerűbb dolog, mint lágyszárú növényekkel, némi mohával, magoncokkal, esetleg zsurlókkal növényi kompozíciókba rendezett hangulatokat teremteni, az csak egy kusamono vagy kokedama ” display ” kialakítása lehet.
A ” grass bonsai ” néven is ismert (eredendően) japán kertművészeti ág, nem csak szép, de tiszta, megkapó, békés és egyszerre hagyomány hordozó és egyszerre folyamatosan újító. Érzékeny és kifejező művészet, mely hangulatteremtő képességével válik önmaga kifejezésévé. Sokszor nem könnyű feladat kusamono kompozíciót úgy létrehozni, hogy ne csak „bájos” legyen, de szép is. Még pontosabban rejtsen magában olyan szépséget, mely nem „sül ki azonnal a retinán”, hanem műélvezet szerű folyamatos nézésre, tartós figyelemre, élvezetes megfigyelésre ingerelje a szemlélőt. Különösen télen nehéz ilyen kompozíciót létrehozni, amikor ezek a növényi összeültetések nem igen mutatnak. A télen rendezett bonsai kiállításokon is problémát jelent ez. A téli bonsai kiállításokon a kísérő növény (shitakusa vagy accent plants) felhozatal tökéletesen tükrözi, jól illusztrálja milyen küzdelmes dolog valamit mutatni ilyenkor a közönségnek. Persze nem kell félteni a bonsai mindenre elszánt mestereit, szinte minden esetben frappáns megoldásokkal vágják ki a rezet. Európai bonsai kiállításokon látható példákból kiindulva, azok inspirálására tovább gondoltuk a téli kusamono display fogalmát a „mono no aware art” szellemiségében. A japán kultúrában (is) meghatározó motívum a múlandóság, a „tiszavirág életű” dolgok csodálata és ünneplése. Ezt kiemelve, ruháztuk fel téli kusamono összeültetéseinket (némi havazás után) az olvadékony hóval, mint motívummal.
Nem volt sok idő az egyes kompozíciók berendezésére és lefotózására. Az elvárható higgadt és átgondolt berendezést felváltotta a konceptuális és időben hatékony berendezés igénye. A látszólag céltalan játékosság nem volt teljesen l’art pour l’art. Megvalósult egy lényeges követelmény, a szezonalitás, az évszak kifejezése, méghozzá meglehetősen expresszív módon. Megvalósult az az elvárás is, miszerint a kihelyezett növényi összeültetés – maga a kusamono – a leghangsúlyosabb elem, nem tereli el róla semmi sem a figyelmet. Mindez erős színek és virágok nélkül teljesült. Maga a produktum mostanra virtuális valósággá vált, csak elektronikus megjelenítésben létezik, mert a kusamonókon már elolvadt a hó. A „produkció” ugyan megismételhető, de csak olyan minőségben, ahogyan egy szabadkézi rajz, egy ecsetnyom ismételhető: nem lesz ugyan olyan. A képeken látható módon gyakorlatilag nem reprodukálható a display.
A kakejiku, vagy kakemono honshi egy Japán makákót (Japanese snow monkey) ábrázol. Megannyi felvételről ismerhetjük ezeket a majmokat amint havazás közben vízben ülnek, falatoznak és szemmel láthatólag tudomást sem vesznek a hidegről. A Japán makákót ábrázoló kakemono kiválasztása egyszerű döntés volt. Ennek a majomnak még a neve is a télhez kötődik.
Fontos volt tudni, hogy az artisztikus kísérlet és annak koncepciója nem csak véletlenül válik be egy szerencsésen kiválasztott téli kusamono – n. Ezért természetesen több féle kusamono – t emeltünk be a játékba. Ezek közül az egyik ez a képen látható mohás kurama. A kurama tál méretben kifu bonsaiokhoz illene, a moha ami beborítja sphagnum – akadama alapba lett plantálva mesterséges termesztéssel. Alkalmas a minimalista hangulat megteremtésére, bár a hó – mint a kompozícióba beépülő harmadik elem már bontja a minimalista jelleget. Ennek ellenére még mindig nem beszélhetünk ingergazdagságról. Olyan ez, mint amikor a miso levest főétellé avanzsáljuk és megelégszünk vele előétel nélkül.
Rendezetlen szukkulensekből
A tél megengedőbb a kusamono megjelenésekkel szemben. Főleg olyan esetekben, mikor az összeültetés kizárólag szukkulensekből áll. A szukkulensek többsége kusamono növényként is legalább olyan öntörvényűen terül, növekszik mint sziklakertekbe ültetett társaik. Egy irregulárisabb kurama bonsai tálat használva, flottul kibalanszírozhatjuk az esztétikai bicsaklásokat és a hátrány máris előnnyé válva természetességet kölcsönöz a megjelenésnek. Ezt a kusamono kompozíciót eredendően egy un. hárompontos kijelző fő pontjának szántuk, de kénytelenek voltunk az egyik pontot nélkülözni.
Az első pont evidens módon maga a kusamono lett volna. A második pont pedig a kakemono. A harmadik pont pedig egy lakkozott kusamono alátét fa szeleten kihelyezett kiszáradt és szétfagyott Hortenzia virág maradéka. Ez utóbbi látta volna el a tenpai funkciót. Azonban zsúfolttá vált a tatami a három elem összességétől. Maradt a kakemono és a kusamono.
