Ugyanarra a témára jelent két variációt a két, énekes madarakat ábrázoló tekercskép. Mindkettő azonos technikai, grafikai megoldással és képi felfogással alkot átmenetet a hagyományos japán tusfestészet (sumi-e) és a kortárs képzőművészet képgrafikája illetve kalligrafikus festészete között.
Megjelenésük külön – külön is érvényesül de kerek egészet akkor alkotnak igazán, amikor együtt, egymás mellett vannak kiakasztva vagy egymást felváltva cserélgetjük őket ugyanazon helyen- legyen szó tokoname fülkében berendezett kompozícióról vagy egyszerűen díszítő céllal történő lakberendezési elemről. Az ilyen experimentális megoldásokat alkalmazó, játékos tárgyak kínálják az alkalmat, hogy a tekercsképek, kakejiku – k kiakasztását a japán és távol kelet hagyományoktól eltérően (meghatározott céllal és alkalmakkor történő kifüggesztés például ünnepek, események alkalmával) kevésbé szertartásos módon végezzük és arra ösztönzik a nézőt, hogy önálló festményként vagy grafikaként, képzőművészeti alkotásként tekintsen a kakemono – ra. A két kakejiku ugyanakkor – a Kitsimono művészeti műhely ars poeticájának megfelelően – méreténél és megjelenésénél fogva is bír “funkcionalistább” jellemzőkkel is. Méretük szerint (51×14 illetve 16 cm) elsősorban shohin és kifu bonsaiok vagy kisebb kusamono kompozíciók, akár ikebena kompozíciók kihangsúlyozására alkalmas. Színvilága rendkívül visszafogott, neutrális, ilyen módon nem határozza meg eleve a kompozíció hangulatát, a honshi (képmező) ábrázolása pedig a kacho-ga típusba sorolható, azaz a szezonális növényeket illetve madarakat ábrázoló tematikájú csoportba. Maga az ábrázolás, a madarak megjelenése a szezonális növényekkel szemben nem jellemző szezonra/évszakra; ez sokrétű felhasználását teszi lehetővé, hiszen ugyan úgy alkalmas egy téli, lombtalan fa kísérésére, mint egy virágzó vagy őszi színekben pompázó növény hangsúlyozására.
