Japánban a tradicionális épìtészet különféle tetőcserepeibe kusamono ültetéseket készíteni megszokott dolog. Nem kuriózum és nem is formabontó. Európában már inkább unikálisan hat egy ilyen kusamono, mivel maga a tál szokatlan, mondhatni viszonylag kevés embernek vannak flottul “visszacsatoló” vizuális emlékképei a japán tetőcserepekről. Kertészeti, élettani szempontból egy ilyen tál használata – formáit tekintve – indokolatlan, inkább hat a kompozíció egésze Duchamp – i értelemben readymade – ként mint valós és tudatosan kialakított ültetésként. Talán ebben rejlik ezen japán tetőcserepek legnagyobb ereje, ha tetszik varázsa és ennek köszönheti egyúttal természetességének nagyszerű illúzióját.
Maga a japán tetőcserép is ikonikus japán motívumként hat, nem beszélve a kusamono mint kertművészeti ág és egyben műfaj külsőségeinek vizuális jegyeiről. Nem is csoda, ha sokan az efféle – japán tetőcserépbe ültetett – kusamonokat tartják emblematikusnak, ha japán kusamono művészetéről esik szó.
Kiváló téma a kusamono kerámiák világában a japán tetőcserepek bármely formája. Mérete sok felületi máz effekt használatát engedi meg feltűnésmentesen és a formákon játszó máz árnyalatok az egyenletes fénytörésben megnyugodva élővé teszik a növények színét. A tálhoz összeválogatott növények közül teret a fekete színű és fekete bogyót érlelő Ophiopogon black dragon ad a mögötte fő növényként ültetett rózsaszín Gyertyavirágnak – Gaura coccinea – nak. A kompozíció egyensúlyérzetét egy Inukatahiba páfrány tartja meg, mely színe tavasztól őszig zöld és ősztől tavaszig narancsos és barnás vöröses színekben változik.
