Ha ikebana alkotást szemlélünk, nem csak kifinomult vizuális ingereket van szerencsénk átélni, de némi titokzatosságot is gyakran vélünk felfedezni a látottakban. Ezt a pozitív értelemben vett feszültséget, a titokzatosságot a legnehezebb megteremteni egy könnyed, vagy éppen egy modern ikebana kompozícióban. A modern, vagy éppen a freestyle ikebana kedvelői folyamatosan keresnek utakat, új esztétikai és szokatlan, vagy éppen megszokott, de újabb és újabb módon interpretált hangulatokat. A képzőművészeti szemlélet itt sem jelent hátrányt és itt sem marad nyom nélkül az urban art, vagy akár a street art, de hogy még messzebbre menjünk, akár a mono no aware art is képes lehet megmutatkozni az ikebana – sok esetben – üres és kitöltött terekre figyelő növényi szemléletében. A szűrő, a kiindulópont, vagy minimum a kifejező eszközök, tehát maga a közeg – természetesen – maga a növényi világ. Mindegy, hogy orchideákról, hazai, honos növényi fajokról, lágyszárú, vagy éppen fásszárú, epifita, vagy rovarfogó növényekről beszélünk, mindegy, hogy a szezonalitástól el-el térünk-e, mindegy, hogy installálunk, komponálunk, rögtönzünk, vagy szigorúan konceptuálisan tervezünk, minden út ugyan oda vezet. A mai kor egyik legnagyszerűbb kulturális mellékhatása az az alkotói cselekvési kényszer, alkotói gondolkodás, amikor kapcsot teremtünk – akár öntudatlanul – a tradíciók és a modern művészet vadhajtásai közé. Amikor – nézőpont kérdése csupán, hogy a tradíciót ágyazzuk a modernbe, vagy éppen fordítva. A jelenség élni akar és számos modern (kortárs) ikebana művész lepi meg időről időre a műfaj kedvelőit meghökkentő eleven újdonságokkal. A modern és a freestyle ikebana képes megdönteni azt az egyre bizonytalanabb lábakon álló paradigmát, miszerint „Már mindent megcsináltak, nem lehet újat alkotni.”. A műfaj észrevétlensége jellegzetességéből adódik, annak köszönhetően marad meg saját ízében és pulzál tovább folyamatosan a kertművészet, a képzőművészet, a dizájner művészetek vérkeringésében.
HANGULATOK ÉS ALKOTÓI EMÓCIÓK
A letisztultság és az „eseti minimalizmus” – bár egyike a modern stílusjegyekben megmutatkozó ikebana alágak legszembetűnőbb tulajdonságainak – csak kifejező eszköz és mint ilyen, folyamatosan gyakorlandó szegmense az ikebana „displaying workout” gyakorlásának.
Képzőművészként vizsgálva az ikebana művészetét, önkéntelenül is a modern és a freestyle ikebana felé fordulunk gondolatilag (is). Határterületeik és kapcsolhatóságaik megannyi artisztikus inger befogadására és leképzett visszaadására adhatnak indítékot. Az egyes kompozíciókon belül és kívül megteremthető üres és kitöltött terek, illetve azok viszonya a konceptuális művészeti gondolkodással interpretálhatóak. Ez a művészeti értelemben vett téralkotási kényszer nem ismeretlen az egyes képzőművészeti alágak (festészet, grafika, szobrászat, stb…) alkotási folyamataiban, mindemellett fundamentumra visszautaló művészi komponálást eredményezhet. Az ikebana és a kortárs képzőművészet kapcsolata nem csak lehetséges, de tálcán kínálja magát. Nem is újkeletü dologról van szó. Ennek a területnek (önmagán belűl) szép számmal akadnak követői, kiemelkedő alakjai, alkotó művészei. Nekik köszönhetően az európai, XXI. századi háromdimenziós „képalkotási” trendek végleg megszabadulhatnak a „Horror vacui” nyomasztó rémuralmától.
